A TERMÉSZET-HELYREÁLLÍTÁSI RENDELETRŐL

2024-ben várható az Európai Parlament végső szavazása az EU területén található, leromlott állapotú élőhelyek helyreállítására és megőrzésére vonatkozó új rendeletről.

Az európai élőhelyek több mint 80%-a és a fajok 60%-a nem megfelelő állapotban van és erősen romló tendenciákat mutat. A természet védelmére és megőrzésére irányuló múltbeli erőfeszítések nem tudták megfordítani ezt az aggasztó tendenciát. Európa a Zöld Megállapodásban és 2030-as Biodiverzitás Stratégiában határozott kötelezettségvállalásokat tett a fenntartható jövő érdekében, ennek legfontosabb pillere a természethelyreállításról szóló jogszabály, amely összhangban áll az EU természetvédelmi és környezetvédelmi irányelveivel és a Kunming-Montreal megállapodás keretében vállalt nemzetközi kötelezettségekkel. Az EU természethelyreállítási jogszabályra irányuló javaslata most első alkalommal és a világon egyedülálló módon kötelező célokat tűz ki az ökoszisztémák, élőhelyek és fajok helyreállítására.

A természet helyreállítása kulcsfontosságú a biológiai sokféleség és a hozzá kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások növelésében. Továbbá a természet helyreállítása a legjobb biztosíték az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, mivel növeli az aszályokkal, árvizekkel és más szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni ellenálló képességet. Ezeken túl is számos előnnyel jár, például a vízminőség javítása, a talajerózió csökkentése, a belvizes területek hasznosítása terén. A természet helyreállítása és megőrzése olyan gazdasági-társadalmi előnyökkel is járhat, mint például élelmiszerbiztonság, fenntartható munkahelyek, rekreációs lehetőségek és az emberi egészség és jóllét javítása. Az Európai Bizottság hatásvizsgálata szerint a természet helyreállítása jó gazdasági befektetés is: minden egyes helyreállításra elköltött 1 euró 8-38 euró gazdasági értéket teremhet.

A jogszabály alapján a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek az élőhelyek és fajok, valamint az ökoszisztémák működésének, összekapcsoltságának és rugalmasságának helyreállítását eredményezi az Európai Unió területén. Az intézkedések értékelése érdekében a tagállamoknak nemzeti természethelyreállítási terveket kell kidolgozniuk, szoros együttműködésben a tudományos élet képviselőivel, az érdekelt felekkel és a nyilvánossággal. A terveknek egyértelmű mennyiségi célokat kell tartalmazniuk a helyreállítandó ökoszisztémák helyét, területét és típusát, ütemezését és a felhasználandó pénzügyi eszközöket illetően. A terveket és az előrehaladást egységes előírások mentén az Európai Bizottság értékeli.

1. Mit tartalmaz a jogszabály?

A jogszabály eredményeképpen 2030-ra a szárazföldi, part menti, édesvízi és tengeri ökoszisztémákban található, jelenleg nem megfelelő állapotban lévő élőhelyek legalább 30%-a jó állapotba kerülne. Továbbá 2040-ig minden nem jó állapotban lévő élőhelycsoport területének legalább 60%-ára, 2050-ig pedig legalább 90%-ára helyreállítási intézkedéseket állapítanának meg. A jogszabály kitér a jelentős állapotromlás megelőzésére is. Amennyiben bizonyos élőhelytípusok állapotára nem állnak rendelkezésre adatok, azok 90%-át 2030-ig kellene felmérni. A javaslat specifikus kötelezettségeket tartalmaz a beporzók és egyes kiemelt ökoszisztémák tekintetében, mint az erdei ökoszisztémák diverzitása és szerkezete (pl. holtfa mennyisége), folyóvizek összeköttetésének helyreállítása és fenntartása, a mezőgazdasági ökoszisztémákban található nagy biodiverzitású tájképi elemek kialakítása és fenntartása (pl. sövények, fasorok, foltok, árkok, tavak vagy gyümölcsfák), a városi zöldterületek. Az új szabályok értelmében a tagállamok rendszeresen nemzeti helyreállítási terveket nyújtanának be a Bizottságnak, amelyekben bemutatják, hogyan fogják teljesíteni a célokat. Emellett nyomon követnék az elért eredményeket, és jelentést tennének azokról. A terveknek a finanszírozásra is ki kell térniük. Az Európai Bizottság feladata, hogy áttekintse az Uniós szinten a végrehajtáshoz szükséges finanszírozási igényeket és a rendelkezésre.

1.1. Közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek

A rendelet előírja a tagállamok számára, hogy 2030-ig a két mellékletben felsorolt, rossz állapotban lévő élőhelytípusoknak legalább a 30%-át helyreállítsák. A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a tagállamoknak 2030-ig elsődlegesen a Natura 2000 területekre kell összpontosítaniuk a rendeletben meghatározott helyreállító intézkedések végrehajtása során. A tagállamoknak olyan intézkedéseket is ki kell dolgozniuk, amelyek révén 2040-re a rossz állapotban lévő élőhelyek legalább 60%-a, 2050-re pedig legalább 90%-a helyreáll.

Ezen túlmenően, természetközeli élőhelyek létrehozását is előírja a rendelet az arra alkalmas területeken. Itt a százalékos értékek azonosak (30%, 60%, 90% 2030, 2040 és 205-re), de a kedvező referencia terület függvényében, az elmúlt 70 év veszteségeit figyelembe véve. A nagyon gyakori és széles körben elterjedt élőhelyekre külön rugalmasság vonatkozik.

A közösségi jelentőségű fajok élőhelyeire vonatkozóan mennyiségi és minőségi javítást ír elő a rendelet.

1.2. Az állapotromlás megakadályozására irányuló követelmény

A rendelet arra kötelezi a tagállamokat, hogy megelőzzék a helyreállító intézkedések hatálya alá tartozó és már jó állapotban lévő területek, valamint az I. és II. mellékletben felsorolt szárazföldi és tengeri élőhelyeknek otthont adó területek jelentős romlását. A társjogalkotók megállapodása szerint ezen követelmény alapját a megtett erőfeszítések képezik. A követelmény teljesítését az élőhelytípusok szintjén fogják mérni.

1.3. Városi (települési) ökoszisztémák

A városi ökoszisztémák tekintetében a Tanács és a Parlament megállapodott abban, hogy a tagállamoknak növelniük kell a városi zöldterületek nagyságát mindaddig, amíg a megfelelő szintet el nem érik. Emellett abban is megállapodtak, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a rendelet hatálybalépése és 2030 vége között a városi zöldterület és a városi lombkorona-fedettség ne csökkenjen nettó mértékben. 2050-re a városi zöldterületek lombkoronaborítását legalább 10 %-ra kell növelni.

1.4. Folyók és árterek helyreállítása

Az ideiglenes megállapodás – egyéb intézkedések mellett – arra kötelezi a tagállamokat, hogy azonosítsák és távolítsák el a felszíni vizek összeköttetését gátló, ember okozta akadályokat annak érdekében, hogy 2030-ra legalább 25 000 km-nyi folyószakaszon helyreálljon a szabad vízáramlás, és megőrzésre kerüljön a folyók helyreállított természetes összeköttetése. Kitér a rendelet az árterek természetes funkcióinak helyreállítására is.

1.5. A beporzópopulációk helyreállítása

Az elmúlt évtizedek alatt Európában drasztikusan csökkent a vadon élő beporzó rovarok abundanciája és sokfélesége. E probléma megoldása érdekében a rendelet külön követelményként írja elő a tagállamok számára, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek legkésőbb 2030-ra megállítják és visszafordítják a beporzók állománycsökkenését. A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban fogja meghatározni, hogy milyen, tudományosan megalapozott módszerrel kell nyomon követni a beporzók sokféleségét és azok populációit, a tagállamoknak pedig 2030 után legalább hatévente ellenőrizniük kell az elért eredményeket.

1.6. Mezőgazdasági ökoszisztémák

A szöveg alapján a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek célja a növekvő tendencia elérése a következő három mutató közül legalább kettő tekintetében:
• gyepterületi lepkepopuláció-index
a nagy biodiverzitású tájképi elemekkel rendelkező mezőgazdasági földterületek aránya
• szervesszén-készlet a szántóföldek ásványi talajaiban

Emellett időhöz kötött célértékeket is előír arra vonatkozóan, hogy nemzeti szinten milyen mértékben kell növelni a mezőgazdasági területek madárpopulációira vonatkozó mutatót.

A társjogalkotók megállapodtak abban, hogy a tőzeglápok elárasztással való helyreállítását illetően rugalmasságot biztosítanak a tagállamok számára, mivel némelyiküket aránytalan mértékben fogják érinteni e kötelezettségek. A szöveg szerint 2030-ig helyre kell állítani a mezőgazdasági hasznosítású lecsapolt tőzeglápok 30%-át, 2040-ig a 40%-át, 2050-ig pedig az 50%-át, azonban az erősen érintett országok esetében ennél alacsonyabb százalékos arány is alkalmazható lesz. A helyreállító intézkedések közé tartozik például a lecsapolt tőzeglápból álló szerves talajok elárasztással való helyreállítása is, amely hozzájárul a biológiai sokféleség növeléséhez és az üvegházhatású gázok csökkentéséhez. A társjogalkotók abban is megállapodtak, hogy az elárasztással való helyreállításra vonatkozó célértékeket a mezőgazdasági termelőknek és a földterületek magánszemély tulajdonosainak nem kell teljesíteniük. 

1.7. Erdei ökoszisztémák

Az elfogadott szöveg értelmében a tagállamoknak intézkedéseket kell majd hozniuk az erdei ökoszisztémák biológiai sokféleségének növelése, valamint annak érdekében, hogy nemzeti szinten növekvő tendenciát érjenek el az erdeimadár-index, továbbá legalább hat egyéb mutatók tekintetében:

  • az álló holtfa;
  • a fekvő holtfa;
  • egyenlőtlen korszerkezetű erdők aránya;
  • az erdők összekapcsolódása;
  • szerves szénkészlet;
  • az őshonos fajok által dominált erdők aránya,
  • fafajok sokfélesége

A társjogalkotók egy olyan rendelkezést is beillesztettek, amely felszólítja a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy 2030-ig uniós szinten legalább hárommilliárd további fát sikerüljön elültetni.

1.8. Nemzeti helyreállítási tervek

Az új szabályok értelmében a tagállamoknak rendszeresen nemzeti helyreállítási terveket kell benyújtaniuk a Bizottságnak, amelyekben bemutatják, hogyan fogják teljesíteni a célokat. Emellett nyomon kell követniük az elért eredményeket, és jelentést kell tenniük azokról. A nemzeti helyreállítási tervek tervezetének első benyújtása jelenleg 24 hónap a rendelet megjelenésétől számítva.
A társjogalkotók fokozatos megközelítést választottak. A tagállamok először a 2032 júniusáig tartó időszakra vonatkozó nemzeti helyreállítási terveket terjesztenék elő, amelyek ugyanakkor stratégiai áttekintést nyújtanának a 2032. június utáni időszakra vonatkozóan. 2032 júniusáig a tagállamok benyújtanák a 2042-ig tartó tízéves időszakra vonatkozó helyreállítási terveket, amelyek stratégiai áttekintést tartalmaznának a 2050-ig tartó időszakra vonatkozóan, majd 2042 júniusáig benyújtanák a 2050-ig fennmaradó időszakra vonatkozó terveket. A nemzeti helyreállítási terveket az Európai Bizottság értékeli. A nemzeti helyreállítási terveket legalább tízévente egyszer felülvizsgálják.

Tagállami természet-helyreállítási terveknek számszerűsíteniük kell a 4. cikkben meghatározott helyreállítási célok eléréséhez helyreállítandó területet az alábbiak szerint:

  • az élőhely teljes területe és jelenlegi kiterjedésének térképe;
  • a rossz állapotban lévő élőhelyterület;
  • a kedvező referenciaterület,
  • az élőhelytípusok visszaállítására legalkalmasabb területek (tekintettel a folyamatban lévő és előre jelzett változásokra);
  • a fajok kedvező védettségi állapotának eléréséhez szükséges élőhelyek megfelelő minősége és mennyisége.
  • A "nem ismert állapotú" élőhelyi területek 90%-ának állapotának számszerűsítése

Tartalmazniuk kell folyóvizek esetén az akadályok és eltávolítandónak azonosított akadályok nyilvántartását, az eltávolításukra kidolgozott terv és az akadályok eltávolításával 2030-ig, illetve 2050-ig elérendő, szabad vízáramlású folyószakaszok becsült hosszát, valamint az árterek természetes funkcióinak visszaállítására irányuló egyéb intézkedéseket.

A beporzók, mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák esetén a választott mutatók tekintetében legkésőbb 2030-ra meg kell állapítsák a kielégítő szinteket, valamint az összekapcsoltság és tájképi változatosság biztosítása érdekében helyreállítandó területeket.

Fel kell sorolniuk a tervezett és bevezetett helyreállítási és fenntartási intézkedések leírását, és azok bevezetésének időzítését a különböző élőhelyek és célok függvényében.

Rögzíteniük kell a helyreállítás tárgyát képező területek nyomon követésére, az intézkedések hatékonyságának értékelésére és felülvizsgálatára tervezett lépéseket.

Ki kell térniük a járulékos előnyökre és szinergiákra a különböző Uniós és nemzetközi egyezményekkel kapcsolatban, pl. az éghajlatváltozás, energia és klímaterv, továbbá társadalmi-gazdasági előnyök.

Becslést kell készíteniük a finanszírozási igényekről, amly tartalmazza az érintett érdekelt feleknek nyújtott támogatás leírását, a tervezett köz- vagy magánfinanszírozás eszközeit, beleértve az uniós finanszírozási eszközöket.

Meg kell jelölniük az olyan támogatásokat, amelyek károsan befolyásolják az ebben a rendeletben meghatározott célok elérését és a kötelezettségek teljesítését.

Közzé kell tenniük a nyilvánosság részvételére vonatkozó információkat, valamint annak összefoglalása, hogy miként vették figyelembe a helyi közösségek és az érdekelt felek igényeit.

A szöveg lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a terveik kidolgozása során figyelembe vegyék a különféle társadalmi, gazdasági és kulturális követelményeiket, regionális és helyi sajátosságaikat, valamint a népsűrűséget, beleértve a legkülső régiók sajátos helyzetét is.

1.9. A helyreállító intézkedések finanszírozása

Az ideiglenes megállapodás új rendelkezést vezet be, amely megbízza a Bizottságot azzal, hogy a rendelet hatálybalépése után egy évvel nyújtson be jelentést, amely tartalmazza az uniós szinten rendelkezésre álló pénzügyi források áttekintését, a végrehajtáshoz szükséges finanszírozási igények értékelését, valamint a finanszírozási hiányok feltárására szolgáló elemzést. A jelentésnek adott esetben a megfelelő finanszírozásra vonatkozó javaslatokat is tartalmaznia kell majd, a következő többéves pénzügyi keret (MFF, 2028–2034) sérelme nélkül.

A társjogalkotók megállapodtak továbbá egy olyan rendelkezés bevezetéséről, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a meglévő magán- és állami rendszerek arra való felhasználását, hogy támogassák a helyreállító intézkedéseket végrehajtó érdekelt feleket, köztük a földkezelőket és a földterületek tulajdonosait, a mezőgazdasági termelőket, az erdészeti szakszemélyzetet és a halászokat. A szöveg azt is egyértelművé teszi, hogy a nemzeti helyreállítási tervek elkészítése nem jelent kötelezettséget arra, hogy az országok e rendelet végrehajtása érdekében a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keretben újraprogramozzák a közös agrárpolitikára (KAP) vagy a közös halászati politikára vonatkozó finanszírozást.

1.10. Felülvizsgálat és vészfékmechanizmus

Az ideiglenes megállapodás értelmében a Bizottságnak 2033-ban kell felülvizsgálnia és értékelnie a rendelet alkalmazását és annak a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatra gyakorolt, valamint a szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásait.
A szöveg azt is lehetővé teszi, hogy végrehajtási jogi aktus útján legfeljebb egy évre felfüggesszék a rendelet mezőgazdasági ökoszisztémákra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását olyan előre nem látható és rendkívüli, az EU által nem befolyásolható események előfordulása esetén, amelyek az EU egész területén súlyos következményekkel járnak az élelmezésbiztonságra nézve.

2. Mire lesz szükség a hazai megvalósításhoz?

2.1. Alapállapot leírások és indikátorok kijelölése

Meglévő élőhelyek

Meg kell állapítani és térképen bemutatni minden egyes élőhely országon belüli kiterjedését.

Az egyes állományfoltokra meg kel mondani az állapotot: jó, gyenge, rossz, nem ismert.

A jó élőhelyek megőrzendők.

A gyenge vagy rossz élőhelyeket helyre kell állítani:

2030-ra a 30%-ukat

2040-re a 60%-ukat

2050-re a 90%-ukat

A "nem ismert" állapotú élőhelyek esetén fel kell mérni az állapotukat legalább 90%-os mértékben 2030-ig.

Elpusztult élőhelyek

Meg kell állapítani minden egyes élőhelyre a kedvező referenciaterületek kiterjedését és állapotjellemzőit.

Ehhez figyelembe kell venni az elmúlt 70 évben elpusztul állományokat.

Helyre kell állítani az elpusztult élőhelyeket a

2030-ra a 30%-ukat

2040-re a 60%-ukat

2050-re a 100%-ukat

a kedvező referenciaterületek függvényében.

Közösségi jelentőségű fajok

Meg kell állapítani a kedvező természetvédelmi helyzet eléréséhez szükséges élőhelyek mennyiségét és minőségét valamint a szükséges összekapcsoltságot a populációk fenntartása érdekében.

Városi ökoszisztémák

Meg kell állapítani a városi ökoszisztémák kiindulási területét és a lombkoronával borított területek százalékos arányát.

Folyóvizek

Azonosítani kell és fel kell térképezni a folyók összekapcsolódását gátló akadályokat.

Beporzók

Meg kell becsülni a kielégítőnek ítélt állományparamétereket a beporzókra.

Mezőgazdasági és erdei ökoszisztémák

Meg kell állapítani kielégítőnek ítélt indikátorcélokat a mezőgazdasági és erdei ökoszisztémákra.

2.2. Helyreállító intézkedések

Élőhelyenként meg kell határozni a helyreállító beavatkozásokat, azok prioritásait és ütemezését.

Mit tekintsünk helyreállításnak?

Az ökológiai helyreállítás a leromlott, károsodott, vagy elpusztult ökoszisztéma helyreállását segítő folyamat. Az ökoszisztéma helyreállítása néha felcserélhető az ökológiai helyreállítással, de az ökológiai helyreállítás mindig a biodiverzitás megőrzésére és az ökológiai integritásra összpontosít, míg az ökoszisztéma helyreállításának egyes szemléletei csupán az ökoszisztéma-szolgáltatások teljesítésére fókuszálnak.

Az ökológiai helyreállítás a helyreállító tevékenységek olyan családjának vagy skálájának egyike, amelyet kontinuumként lehet elképzelni (Helyreállítási kontinuum), ahol az egymást követő tevékenységek közötti különbség minimális, de a legalapvetőbbtől a legfejlettebb tevékenységig a különbség már meglehetősen jelentős. A kontinuum a helyreállítási gyakorlatok négy fő kategóriáját foglalja magába: (1) csökkentett társadalmi hatások (azaz olyan intézkedések, amelyek minden ágazatban csökkentik az ökoszisztéma-szolgáltatások fogyasztásával és felhasználásával járó káros hatásokat; 8. Keret); (2) kármentesítés (azaz a szennyezett, fertőzött területek helyreállítása); (3) rehabilitáció (a termelésre vagy emberi lakóhelyként használt területeket is beleértve; 9. Keret); és (4) ökológiai helyreállítás.

Ábra. A helyreállítási kontinuum számos tevékenységet és beavatkozást tartalmaz, amelyek javíthatják a környezeti feltételeket és visszafordíthatják az ökoszisztéma leromlását és a táj feldarabolódását. A kontinuum kiemeli e különféle tevékenységek kapcsolódásait és felismeri, hogy a helyreállító tevékenységekre kiszemelt lokalitás konkrét jellemzői határozzák meg a különböző tájegységekre legalkalmasabb tevékenységeket. A kontinuumon balról jobbra haladva az ökológiai egészség, a biodiverzitás és az ökoszisztéma szolgáltatások minősége és mennyisége egyaránt növekednek. Figyelemreméltó, hogy az ökológiai helyreállítás megtörténhet városi, elővárosi, mezőgazdasági és ipari tájakon is.

Alapelv, hogy az ökológiai helyreállítás mindig a lehető legmagasabb szintű helyreállítás elérésére törekszik (összetétel, szerkezet, funkció, stabilitás, tájba illeszkedés stb.). Az ökológiai helyreállítási gyakorlat őshonos referencia ökoszisztémák és referencia modellek alapján, a környezeti változások figyelembevételével történik. A helyreállító tevékenységekről bővebben AZ ÖKOLÓGIAI HELYREÁLLÍTÁS GYAKORLATÁNAK NEMZETKÖZI IRÁNYELVEI ÉS SZABVÁNYAI c. kötetben lehet olvasni.

Az EU hasonlóan a helyreállító tevékenységek kapcsán négy kategóriában gondolkodik.

A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉGRE ÉS AZ ÖKOSZISZTÉMÁKRA NEHEZEDŐ KÖZVETLEN NYOMÁS CSÖKKENTÉSE

Az élőhelyvesztés és -romlás okainak csökkentése, vagy ahol lehetséges, megszüntetése

Megelőző intézkedések az invazív idegen fajok terjedésének megállítására

Az élőhelyek minőségét befolyásoló szennyezés okainak csökkentése, vagy ahol lehetséges, megszüntetése

A fajok élőhelyeit érintő túlhasználat okainak megszüntetése

AZ ÉLŐHELYEK ÉS ÖKOSZISZTÉMÁK VÉDELME

• Élőhelyterület biztosítása fenntartás vagy helyreállítás céljából

• Passzív természetvédelmi kezelés az élőhely szerkezetének megváltoztatására és a regeneráció elősegítésére

A TERMÉSZETES REGENERÁLÓDÁS ELŐSEGÍTÉSE

• Az élőhelyek gazdálkodási rendszereinek és hagyományos használatának (újra)kialakítása olyan helyzetekben, ahol ez pozitív hatással van az élőhelyek minőségére

• Aktív gazdálkodási beavatkozások az élőhely szerkezetének megváltoztatására és a természetes regeneráció elősegítésére

• Aktív intézkedések a hidrológiai folyamatok helyreállítására

• Az invazív idegen fajok elleni védekezés és irtás

• Biodiverzitás-barát termelési gyakorlatok bevezetése

• A fajok élőhelyének minőségének javítása a populációk megerősítésével

• A fajok élőhelyeinek minőségének javítása az élőhelyek összekapcsoltságának növelésével

AKTÍV HELYREÁLLÍTÁSI BEAVATKOZÁSOK

• Új területek (újra)létrehozása aktív területalapú helyreállítási intézkedések révén

• A meglévő vagy leromlott élőhelyek állapotának javítása aktív területalapú helyreállítási intézkedésekkel

• Őshonos fajok (újra)telepítése a meglévő élőhelyeken

• Zöld infrastruktúra létrehozása a városi ökoszisztémákban

• Az édesvízi ökoszisztémák és a kék infrastruktúra aktív (újra)létrehozása

• Mesterséges beavatkozások a mezőgazdasági ökoszisztémák szántóföld-határainak és szegélyeinek vadon élő állatvilágra gyakorolt értékének növelésére

                            2.3. Fenntartható intézkedések

                            2.4. Állapot-meghatározó intézkedések az "ismeretlen" élőhely-területek 90%-ára

                         2.5. Monitorozás rendszere (helyreállítással érintett élőhely-területek) 

                            2.6. Értékelési rendszer 

                         2.7. A nyilvánosság bevonására tett intézkedések

3. Milyen adatok állnak rendelkezésre a hazai megvalósításhoz?

A hazai kötelezettségvállalást elősegíti, hogy az Ökológiai Kutatóközpont vezetésével "A közösségi jelentőségű természeti értékek hosszú távú megőrzését és fejlesztését, valamint az EU Biológiai Sokféleség Stratégia 2020 célkitűzéseinek hazai szintű megvalósítását megalapozó stratégiai vizsgálatok" című projekt keretében már megvalósult a hazai ökoszisztémák és a kapcsolódó ökoszisztéma szolgáltatások, valamint a zöldinfrastruktúra országos léptékű térképezése és értékelése. Továbbá a zöldinfrastruktúra fejlesztés keretében megkezdődött a helyreállítandó területek lehatárolása és fenntartható helyreállítási célok meghatározása.

A Nösztép projektelem keretében elkészült Magyarország ökoszitéma alaptérképe, amely teljes térbeli lefedettségét adó és a jelenlegi legrészletesebb felszínborítottságot ábrázoló térkép, amely elsőként mutatja be országos szinten az ökoszisztémák térbeli elhelyezkedését és megoszlását, az egyes ökoszisztéma típusokat elkülönítve és egyéb tematikus rétegek segítségével. Elkészült továbbá az ökoszisztéma-állapot térkép és kacsolódó módszertan is.

A Ökosztéma-szolgáltatások (NÖSZTÉP) projektelem keretében készült értékelések egyben fontos bemeneti adatokat szolgáltattak a zöldinfrastruktúra fejlesztésének és a nemzeti restaurációs prioritások azonosításának módszertani megalapozásahoz is. Három szempont, az ökológiai állapot, a térbeli összekapcsoltság és a multifunkcionalitás alapján értékelték az ökoszisztémákat. Az országos zöldinfrastruktúra-hálózat kijelölésének módszertana és a zöldinfrastruktúra-fejlesztés módszertana és célterületei a Természetvédelmi Közleményekben jelent meg.

További információ és a letölthető dokumentumok itt találhatók.

4. Jogi háttér

4.1. A helyreállításra vonatkozó korábbi pozitív jogi kötelezettségek

Számos korábbi természetvédelmi egyezmény vagy regionális jogszabály tartalmaz implicit vagy explicit feladatokat a helyreállításra. Pl. Ramsari Egyezmény, Világörökségi Egyezmény, Vándorló fajokról szóló egyezmény, Sivatagosodásról szóló egyezmény. A Madárvédelmi és Élőhelyvédelmi irányelv átfogó célja annak biztosítása, hogy az általuk védett fajok és élőhelyek kedvező védettségi helyzetét fenntartsák vagy helyreállítsák teljes uniós elterjedési területükön. Hasonló megfogalmazásokat tartalmaz a Vízügyi keretirányelv (4. és 11. cikk), a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelv (13. cikk) és a környezeti felelősségről szóló irányelv is.

Explicit helyreállítási kötelezettségeket tartalmaz az Egyezmény a biológiai sokféleségről (art. 8 & 14), ami a későbbi COP döntések (2012, 2014, 2016, 2022) során mint átfogó kérdés jelenik meg. A 2010-es Aichi célok (COP Decision X/2, 2010) a tengerparti és tengeri ökoszisztémák, ökoszisztéma szolgáltatások és leromlott ökoszisztémák esetén is megemlíti a helyreállítást.

További, az éghajlatváltozásról és az erdők helyreállításáról szóló globális kötelezettségek is tartalmaznak helyreállításhoz kötődő célokat. Pl. a Párizsi megállapodás a szén-dioxid-nyelők növeléséről, a REDD+ a degradált erdők állapotának javításáról, a Bonni kihívás 150 millió hektár erdő telepítéséről 2020-ig és a New York-i nyilatkozat amely tovább növelte az erdősítési ambíciókat (350 M ha/2030).

Sajnos azonban ezen egyezményekben sokszor elmaradt a szakpolitikai célok végrehajtása. Részben az ökoszisztémacélok és iránymutatások hiánya, részben a nemzeti szintű ambíció hiánya, részben a jogilag nem kötelező érvényű határozatok miatt. Figyelemreméltó továbbá, hogy főleg az utóbb felsorolt egyezmények inkább erdőközpontúak, más elsősorban fátlan ökoszisztémák azonban nem szerepelnek célként (pl. tőzeglápok a CO2 elnyelő képességük miatt).

Az ENSZ ökoszisztémák helyreállításának évtizede és a biológiai sokféleségre vonatkozó 2020 utáni keretrendszer CBD (COP15 Kunming 2022) újabb lendületet adott a természethelyreállítási célkitűzéseknek. Utóbbiban célként szerepel az összes ökoszisztéma integritásának, összekapcsolhatóságának és rugalmasságának fenntartása, javítása vagy helyreállítása, a természetes ökoszisztémák területének jelentős növelése 2050-ig, a genetikai és biológiai sokféleség, valamint az ökoszisztéma szolgáltatások fenntartása és helyreállítása.

Mindezek hozzásegítettek ahhoz, hogy az Európai Zöldmegállapodás és a 2030-ig szóló EU Biodiverzitás Stratégia legfontosabb csomagja a természethelyreállítási törvény lett. 

                            4.2. A Természet-helyreállítási törvényrendelet hatályba lépésének lépcsői


Kapcsolódó dokumentumok és linkek: