Városi ökoszisztémák helyreállítása
8. cikk
Miért fontosak a városi zöldterületek?
A városok és települések ökoszisztémái fontos szerepet töltenek be az emberi jóllét, a biológiai sokféleség és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából. A parkok, fasorok, kertek, vízfelületek és egyéb zöldterületek élőhelyet biztosítanak számos növény- és állatfajnak, mérséklik a városi hőszigethatást, segítik a csapadékvíz helyben tartását, javítják a levegő minőségét, és kedvezőbb környezetet teremtenek a településeken élők számára.
A beépített területek növekedése, a zöldfelületek felszámolása, a fás vegetáció csökkenése és az élőhelyek feldarabolódása ugyanakkor jelentős nyomást gyakorol a városi ökoszisztémákra. A zöldterületek megőrzése és bővítése ezért nemcsak településképi vagy rekreációs kérdés, hanem a természetvédelem és a klímaalkalmazkodás fontos eszköze is.
A természet-helyreállítási rendelet 8. cikke a városi zöldterületek és a lombkorona-borítás megőrzését, majd növelését írja elő.
Milyen célokat határoz meg a rendelet?
A rendelet a tagállamok számára két egymásra épülő kötelezettséget határoz meg:
- 2030-ig meg kell akadályozni a városi zöldterületek és a városi lombkorona-borítás nettó csökkenését;
- 2031-től növekvő tendenciát kell elérni.
A változást a 2024-es állapothoz viszonyítva kell értékelni, a rendeletben meghatározott városi ökoszisztéma-területeken. A városi zöldterületek országos összterületének növekedését hatévente kell értékelni, a városi lombkorona-borítás esetében pedig minden egyes városi ökoszisztéma-területen növekedést kell biztosítani. A cél a Bizottság által meghatározott keret alapján megállapított, úgynevezett kielégítő szint elérése.
A rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy a tagállamok bizonyos, már eleve nagy zöldfelületi aránnyal és jelentős lombkorona-borítással rendelkező városi ökoszisztéma-területeket mentesítsenek a 2030-ig érvényes nettó veszteség elkerülésére vonatkozó kötelezettség alól. Ez azonban nem változtat azon, hogy a városi zöldfelületek és a fás vegetáció megőrzése és fejlesztése a rendelet központi célkitűzése.
Mit tekintünk városi zöldterületnek?
A rendelet értelmezésében a városi zöldterület nem kizárólag a közparkokat és a közhasználatú zöldfelületeket jelenti. Magában foglalja a városokon, településeken és azok elővárosi területein található fás és cserjés vegetációt, az állandó lágyszárú növényzetet, a mohákat és zuzmókat, valamint a tavakat és vízfolyásokat is.
A városi lombkorona-borítás a településeken található fás vegetáció által borított területet jelenti. A két mutató egymást kiegészítve ad képet a városi zöld infrastruktúra mennyiségi jellemzőiről.
Milyen intézkedések segíthetik a célok elérését?
A városi zöldterületek és a lombkorona-borítás megőrzése és növelése sokféle beavatkozással valósítható meg. Ilyenek lehetnek például:
- a meglévő parkok, fasorok, városi erdők és egyéb zöldfelületek megőrzése;
- új zöldterületek kialakítása és a meglévő zöldfelületek bővítése;
- fák telepítése és a meglévő fás vegetáció hosszú távú fenntartása;
- zöldtetők, zöldhomlokzatok és más épített zöldfelületek kialakítása;
- a burkolt felületek arányának csökkentése és a vízáteresztő felületek növelése;
- a csapadékvíz helyben tartását és a természetes vízháztartást támogató megoldások alkalmazása;
- a városi zöldfelületek közötti ökológiai kapcsolatok erősítése
A faültetés önmagában nem helyettesíti a meglévő zöldterületek és idős fák megőrzését. A városi zöld infrastruktúra fejlesztése akkor eredményes, ha a mennyiségi növekedés mellett a növényzet ökológiai értéke, változatossága és hosszú távú fennmaradása is biztosított.
Mit jelent mindez Magyarországon?
A városi ökoszisztéma-területek lehatárolása és a célkitűzések teljesítésének nyomon követése országos szintű adatgyűjtést és térbeli értékelést igényel. A hazai megvalósításban fontos feladat a városi zöldfelületek és a lombkorona-borítás változásának egységes módszertan szerinti követése.
A célok teljesítése ugyanakkor csak a települési tervezés és a zöldinfrastruktúra-fejlesztés összehangolásával képzelhető el. A településrendezési döntéseknek, a közterület-fejlesztéseknek, a csapadékvíz-gazdálkodásnak és a klímaalkalmazkodási intézkedéseknek egyaránt figyelembe kell venniük a városi ökoszisztémák állapotát.
A városi természet helyreállítása nem csupán új zöldfelületek kialakítását jelenti. A meglévő zöld infrastruktúra megőrzése, a fás vegetáció hosszú távú fenntartása és a települési ökológiai kapcsolatok erősítése egyaránt szükséges a célok eléréséhez.