Homoki élőhelyek regenerációs képességének országos szintű vizsgálata

Az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelve szerint a Natura 2000 területek hálózatán belül kötelezővé vált azoknak az élőhelyeknek és fajoknak a megőrzése, melyek az adott régiót jellemzik. Magyarország területe jelentős részben lefedi a pannon biogeográfiai régiót, így a pannonikumok megőrzésében nagy felelősségünk van. A megőrzést elősegítheti a regenerációs képesség ismerete, mely az egészséges ökoszisztémák egyik jellemzője. Tanulmányunkban három pannon élőhelytípus regenerációs képességét vizsgáljuk országosan: (i) nyílt homokpusztagyepek – G1, (ii) homoki sztyeprétek – H5b, (iii) homoki borókás-nyárasok – M5. Alapadatként a MÉTA felvételezés szakértői becslése szolgált. Ennek során MÉTA-kvadráton belül (35 km2) határozták meg a regenerációs képességet egy adott élőhelyre helyben, szomszédos vegetációs foltban, valamint "üres" területeken (pl. parlagon). A szakértők négy kategóriát különböztettek meg: jó, közepes, kismértékű regeneráció, illetve nincs hol regenerálódni, ha a tájban nem volt megfelelő kolonizálható folt. Megállapítható, hogy a borókás-nyárasok a vizsgált három élőhelytípus közül a legjobban regenerálódnak helyben, szomszédos területen és felhagyott szántón egyaránt. Jó mobilitású fajai a szomszédos nyílt homokpusztagyepekbe könnyen betelepülnek. A nyílt homoki gyepek szintén jól regenerálódnak, ezzel szemben a zárt homoki sztyeprétek csak kismértékben. Minden élőhelytípus esetében csökken a regeneráció képessége a meglévő állomány, a szomszédos vegetációs folt, és a felhagyott szántó irányába. Az egyes tájegységeken belül is eltérő a regenerációs dinamika. A legjobban regenerálódó tájak a Duna-Tisza közi síkság nagy összefüggő homokterületein (Kiskunsági-, Bugaci-, Dorozsma- Majsai homokhát) találhatók, valamint a Nyírség déli részén, itt kisebb kiterjedésű, jellemzően erdőírtáseredetű, néhány évszázados homoki gyepek formájában maradtak fenn az élőhelyek.

Zárt homoki sztyeprétek (H5b) országos regenerációs képessége

Nyílt homoki gyepek (G1) országos regenerációs képessége

Homoki borókás-nyárasok (M5) országos regenerációs képessége

Kapcsolódó publikáció

Csákvári E., Horváth F., Molnár Zs., Halassy M. 2019. Homoki élőhelyek regenerációs képességének országos szintű vizsgálata. In: Fazekas István, Lázár István (eds). Tájak működése és szerkezete. Debrecen, pp 231-236.