Mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása
11. cikk
Miért fontos a mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása?
A mezőgazdasági területek nem kizárólag az élelmiszertermelés színterei, hanem számos faj és élőhely fennmaradásának is fontos feltételei. A hagyományos, változatos tájszerkezetű mezőgazdasági tájakon a gyepek, mezsgyék, sövények, fasorok, vizes élőhelyek és egyéb táji elemek változatos élőhelyeket és ökológiai kapcsolatokat biztosítanak.
Az intenzív mezőgazdasági termelés, a táji elemek eltűnése, a gyepek felszámolása, a talajok szervesanyag-tartalmának csökkenése és a vízháztartás megváltozása számos mezőgazdasági ökoszisztéma állapotát rontotta. A mezőgazdasági tájak biológiai sokféleségének csökkenése a beporzó rovarokat, a gyepekhez kötődő lepkéket, a mezőgazdasági madarakat és más élőlénycsoportokat is érinti.
A természet-helyreállítási rendelet 11. cikke a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségének javítását célozza. A szabályozás a biodiverzitás szempontjából fontos táji elemek, a gyepekhez kötődő lepkék, a talajok szerves szénkészlete, a mezőgazdasági madarak és a lecsapolt tőzeges területek helyreállításával foglalkozik.
Milyen célokat határoz meg a rendelet?
A tagállamoknak megfelelő és hatékony intézkedéseket kell bevezetniük annak érdekében, hogy javítsák a mezőgazdasági ökoszisztémák biológiai sokféleségét. A rendelet két fő követelményt határoz meg:
- A gyakori mezőgazdasági madárfajok állományindexének növelése. A tagállamoknak javuló tendenciát kell elérniük a mezőgazdasági területeken élő gyakori madárfajok állományindexében.
- A mezőgazdasági ökoszisztémák állapotát jellemző indikátorok javítása. A következő három indikátor közül legalább kettő esetében javuló tendenciát kell elérni:
1. A gyepterületek lepkefajainak állományindexe: a gyepekhez kötődő lepkefajok állományainak változását követi, és a gyepterületek ökológiai állapotának egyik fontos jelzője.
2. A szántók ásványi talajainak szerves szénkészlete: a talajok szervesanyag-tartalmának változását mutatja, amely összefügg a talaj termékenységével, szerkezetével és ökológiai működésével.
3. A nagy biodiverzitású táji elemekkel rendelkező mezőgazdasági területek aránya: azt fejezi ki, hogy a mezőgazdasági táj mekkora részén találhatók a biológiai sokféleség szempontjából
o A mezőgazdasági hasznosítású, lecsapolt tőzeges területek helyreállítása 30%-án 2030-ig;
o 40%-án 2040-ig;
o 50%-án 2050-ig
- Az érintett területek legalább egy részén azok újbóli elárasztásával, vízpótlásával kell javítani a tőzeges talajok állapotát 2030-ig az intézkedésekkel érintett terület legalább egynegyedén és 2040-re és 2050-re az intézkedésekkel érintett terület legalább egyharmadán.
A vízpótlásnak egyszerre kell hozzájárulnia a biológiai sokféleség növeléséhez és az üvegházhatású gázok nettó kibocsátásának csökkentéséhez. Fontos ugyanakkor, hogy a rendelet nem írja elő a gazdálkodók és magántulajdonosok számára a mezőgazdasági területek vízpótlását: az ilyen intézkedések önkéntesek, a tagállamok feladata pedig az ösztönzők, a tanácsadás és a megfelelő támogatási lehetőségek biztosítása.
Milyen intézkedések segíthetik a célok elérését?
A mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása több, egymást kiegészítő intézkedést igényel. Ezek közé tartozhatnak:
- a természetközeli gyepek megőrzése és helyreállítása;
- a gyepekhez kötődő fajok számára kedvező kaszálási és legeltetési gyakorlatok alkalmazása;
- a mezsgyék, sövények, fasorok, facsoportok és egyéb nagy biodiverzitású táji elemek megőrzése és kialakítása;
- a talajok szervesanyag-tartalmának megőrzését és növelését segítő gazdálkodási módszerek alkalmazása;
- a mezőgazdasági madarak és más élőlénycsoportok élőhelyeinek javítása;
- a lecsapolt tőzeges területek vízháztartásának helyreállítása;
- a természetes és féltermészetes élőhelyek közötti kapcsolatok erősítése.
A helyreállítási intézkedéseknek figyelembe kell venniük a mezőgazdasági termelés fenntarthatóságát, a vidéki térségek társadalmi és gazdasági igényeit, valamint az éghajlatváltozás hatásait. A cél nem a mezőgazdasági termelés megszüntetése, hanem olyan tájszerkezet és gazdálkodási gyakorlat kialakítása, amely a termelési funkciók mellett a biológiai sokféleség fennmaradását is támogatja.
Mit jelent mindez Magyarországon?
Magyarországon a mezőgazdasági ökoszisztémák helyreállítása különösen fontos a természetközeli gyepek és a változatos tájszerkezetű mezőgazdasági területek megőrzése szempontjából. A gyepterületekhez kötődő fajok állapotát jelentősen befolyásolja a területek kezelése, a gyepterületek kiterjedése és a környező táj szerkezete.
A hazai tervezés során ezért a mezőgazdasági területeket nem kizárólag művelési águk szerint érdemes vizsgálni. Fontos szempont a gyepek, a táji elemek, a vizes élőhelyek és más természetközeli területek jelenléte, állapota és kapcsolatrendszere is.
A célok eléréséhez szükség van a biodiverzitási indikátorok megbízható nyomon követésére, valamint olyan intézkedésekre, amelyek a mezőgazdasági tájak ökológiai működését hosszú távon javítják.