A zoonózisok kockázata és a „One Health”

A zoonózisok kockázatának csökkentése a természet helyreállításán keresztül - szakpolitikai összefoglaló
A természet helyreállítása egyben befektetés a közegészségügybe is. Az egészséges, biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémák helyreállítása csökkentheti azokat a körülményeket, amelyek kedveznek a zoonózisok (gerinces állatokról emberre terjedő fertőző betegségek) megjelenésének, mivel az ép, biológiai sokféleséggel rendelkező ökoszisztémák biológiai pufferként működnek: stabilizálják a kórokozók dinamikáját és csökkentik az emberekre való átterjedés kockázatát. Az "Egy egészség" megközelítés, amely elismeri az emberek, az állatok és az ökoszisztémák egészségének kölcsönös függőségét, gyakorlati keretet biztosít a zoonózisok kockázatainak előrejelzéséhez, csökkentéséhez és kezeléséhez a helyreállítási tervezés során, anélkül, hogy ez az ökológiai vagy egészségügyi előnyök rovására menne.
Az újonnan megjelenő fertőző betegségek több mint 75%-a állatokból ered, és az élőhelyek megsemmisülése az egyik fő kockázati tényezője a betegségek emberre való átterjedésének. Ugyanakkor egy 2015 óta zajló 30 nemzeti és nemzetközi szabályozási rendszert szisztematikusan értékelő folyamat eredményei rámutattak arra,, hogy ezek közül csupán 10% foglalkozik a helyreállítás nem szándékolt egészségügyi vagy társadalmi következményeivel. A tagállamoknak már a kezdetektől fogva be kell építeniük az egészségügyi szempontokat nemzeti reformprogramjaikba, mivel az egészségügyi szempontok figyelembevétele nélkül tervezett helyreállítás az átmeneti helyreállítási szakaszokban növelheti a helyi betegségkockázatot.
A szakpolitikai összefoglalóban felsorolt főbb javaslatok:
Az "Egy egészség" megközelítés alkalmazásával integráljuk a közegészségügyet a helyreállítási tervezésbe már a tervezés legkorábbi szakaszában figyelembe véve az emberek, az állatok és az ökoszisztémák egészségének kölcsönös kapcsolatát.
Csökkentsük a betegségek kockázatát még a helyreállítás megkezdése előtt azáltal, hogy felmérjük a magas kockázatú helyzeteket, azonosítjuk a potenciális kórokozó-hordozókat, a rezervoárgazdákat, valamint az egyes helyreállítási kontextusokra jellemző, ember és vadon élő állatok közötti érintkezési zónákat.
Állítsunk helyre olyan sokszínű és kiegyensúlyozott ökoszisztémákat, amelyek korlátozzák azoknak a fajoknak a dominanciáját, amelyek a legnagyobb valószínűséggel hordozzák és terjesztik a kórokozókat.

