#4 A Biodiversa+ szakpolitikaisorozat negyedik része: Az édesvízi környezet helyreállítása a természet-helyreállítási rendelet keretében
A Biodiversa+ szakpolitikaisorozat negyedik része: Az édesvízi környezet helyreállítása a természet-helyreállítási rendelet keretében
Az egészséges édesvízi ökoszisztémák az összekapcsolt folyórendszerektől függenek. A folyók, tavak és vizes élőhelyek helyreállítása akkor a leghatékonyabb, ha azt nem elszigetelt helyszíneken, hanem a teljes vízgyűjtő területre kiterjedően tervezik meg. Minden, ami a folyó felső szakaszán történik – a vízminőségtől és az üledékáramlástól kezdve a földhasználaton át az élőhelyek összekapcsoltságáig –, meghatározza, hogy mi valósítható meg a folyó alsó szakaszán.
Azok a tagállamok, amelyek nemzeti helyreállítási terveiket egyes helyszínekre alapozzák, kockáztatják, hogy olyan megközelítéshez ragaszkodnak, amely nem képes teljesíteni az NRR által előírt édesvízi és folyami összekapcsoltsági célokat. Európa-szerte 226 folyó-helyreállítási projektből származó adatok azt mutatják, hogy a vízminőség, az élőhelyek fragmentációja, a hidrológia és a földhasználat mind kölcsönhatásban állnak a vízgyűjtő-medence szintjén, ami azt jelenti, hogy a helyszíni szintű intézkedések önmagukban nem feltétlenül elegendőek a tartós ökológiai helyreállításhoz. Az éghajlatváltozás további nyomást jelent: a jövőbeli éghajlati és földhasználati viszonyok megváltoztathatják az élőhelyek alkalmasságát és a fajok vándorlását, így a kapcsolódás és a jövőbe tekintő vízgyűjtő-területi tervezés egyre fontosabbá válik a helyreállítás hosszú távú sikerének szempontjából.
A szakpolitikai összefoglalóban felsorolt főbb javaslatok:
A folyókat nem elszigetelt területekként, hanem összekapcsolt rendszerekként kell helyreállítani, a vízgyűjtő területi szintű prioritásmeghatározás segítségével úgy, hogy a helyreállítási munkálatoknál azokra a területekre összpontosítsunk, ahol az ökológiai összeköttetés és a helyreállítási potenciál a legnagyobb.
A helyreállítást a teljes vízgyűjtő területre kiterjedően kell megtervezni, az élőhelyeket, a hidrológiát és a vízminőséget nem különálló terhelési tényezőkként, hanem együttesen kezelve, a hosszú távú ökológiai helyreállítás maximalizálása érdekében.
Erősíteni kell az édesvízi rendszerek közötti ökológiai összeköttetést a fajok vándorlásának támogatása, és olyan ellenálló élőhelyhálózatok kialakítása érdekében, amelyek képesek ellenállni a jövőbeli terheléseknek.
A helyreállítást időben nyomon kell követni szabványosított monitoring protokollok, közös keretrendszerek és műszaki iránymutatások segítségével, lehetővé téve az adaptív gazdálkodást és a helyreállítási eredmények folyamatos javítását.