Folyók és árterek természetes kapcsolatának helyreállítása

9. cikk 

Miért fontos a folyók természetes összeköttetése?

A folyók és ártereik összetett ökológiai rendszert alkotnak. A természetes folyódinamika, a vízjárás változása, az üledék- és tápanyagmozgás, valamint a folyó és az ártér közötti rendszeres kapcsolat alapvető feltétele számos vízi és szárazföldi élőhely fennmaradásának.

A folyók természetes működését számos emberi beavatkozás megváltoztatta. A duzzasztóművek, gátak, zsilipek, bukók és egyéb műtárgyak megszakíthatják a vízfolyások hosszanti átjárhatóságát, akadályozhatják a vízi élőlények vándorlását, valamint megváltoztathatják a víz és az üledék természetes mozgását. A folyók szabályozása és az árterek leválasztása a folyómederről a vízjárás és az élőhelyi viszonyok átalakulásához, az ártéri élőhelyek visszaszorulásához vezetett.

A 9. cikk célja a folyók természetes összeköttetésének helyreállítása és az árterek ökológiai funkcióinak javítása. A rendelet ezért nem kizárólag a műtárgyak eltávolításával foglalkozik, hanem a folyó és az ártér közötti természetes kapcsolatok helyreállítását is előírja.

Milyen célokat határoz meg a rendelet?

A tagállamoknak a folyók természetes összeköttetésének helyreállítása érdekében az alábbi feladatokat kell teljesíteniük:

• A mesterséges akadályok felmérése és nyilvántartása: a felszíni vizek természetes összeköttetését akadályozó mesterséges műtárgyakat országos leltárban kell nyilvántartani. A felmérés alapján meg kell határozni azokat az akadályokat, amelyek eltávolítása hozzájárulhat a folyók természetes összeköttetésének helyreállításához.
• Az akadályok eltávolításának mérlegelése: a műtárgyak eltávolításánál figyelembe kell venni azok társadalmi-gazdasági funkcióit. Elsősorban azokat az elavult vagy használaton kívüli akadályokat kell megvizsgálni, amelyek már nem szükségesek például az energiatermeléshez, a hajózáshoz, a vízellátáshoz vagy az árvízvédelemhez.
• A szabad folyás helyreállítása: a rendelet uniós szintű célkitűzése, hogy 2030-ig legalább 25 000 kilométernyi folyószakaszon helyreálljon a szabad folyás. Ez közös európai cél, nem az egyes tagállamokra külön-külön meghatározott kilométeres kötelezettség.
• Az árterek természetes funkcióinak helyreállítása: a műtárgyak eltávolítását az árterek természetes funkcióinak helyreállítását szolgáló intézkedésekkel kell kiegészíteni. A már helyreállított folyószakaszok természetes összeköttetését és az árterek ökológiai funkcióit hosszú távon is fenn kell tartani.

Mit jelent a folyók természetes összeköttetésének helyreállítása?

A folyók átjárhatósága többféle ökológiai kapcsolatot foglal magában:

• Hosszanti átjárhatóság: a folyó mentén biztosított a víz és az élőlények szabad mozgása, például a halak vándorlása.
• Oldalirányú kapcsolat: a folyó és az ártér között megfelelő kapcsolat áll fenn, lehetővé téve az elöntések, a vízcsere és az élőhelyek közötti kapcsolatok természetes működését.
• A folyómeder és a környező területek kapcsolata: a víz, az üledék és a tápanyagok természetes mozgása hozzájárul a folyó ökológiai működéséhez.

A helyreállítási intézkedések ezért nem korlátozódhatnak a műtárgyak eltávolítására. Szükség lehet a folyómeder és az ártér kapcsolatának javítására, az elöntési viszonyok természetesebbé tételére, valamint az ártéri élőhelyek vízellátásának és ökológiai működésének helyreállítására.

Milyen intézkedések segíthetik a célok elérését?

A helyreállítási lehetőségek az adott folyószakasz sajátosságaitól és a műtárgyak funkcióitól függnek. A lehetséges intézkedések közé tartoznak: 

• a folyók átjárhatóságát akadályozó műtárgyak felmérése és nyilvántartása;
• a használaton kívüli vagy elavult akadályok eltávolítása;
• a megmaradó műtárgyak átalakítása, ahol ez javíthatja az ökológiai átjárhatóságot;
• a folyó és az ártér közötti kapcsolat helyreállítása;
• az árterek vízellátásának és természetes vízjárásának javítása;
• az ártéri élőhelyek helyreállítása és fenntartása.

A beavatkozások tervezésekor össze kell hangolni a természetvédelmi célokat a vízgazdálkodási, árvízvédelmi, energiatermelési és egyéb társadalmi-gazdasági szempontokkal.

Mit jelent mindez Magyarországon?

Magyarországon a folyók szabályozása, az árterek jelentős részének leválasztása és a vízrendszerek átalakítása alapvetően megváltoztatta a folyók és a környező tájak kapcsolatát. Az utóbbi évek egyre gyakoribb és súlyosabb aszályai különösen ráirányították a figyelmet arra, hogy a folyók és ártereik közötti vízkapcsolatok helyreállítása, a víz visszatartása és tájban történő hasznosulásának elősegítése a hazai természet-helyreállítás egyik kiemelt feladata.

A 9. cikk végrehajtása során ezért Magyarországon különösen fontos a folyók és árterek közötti oldalirányú vízkapcsolatok javítása, a víz tájban tartását és visszavezetését lehetővé tevő megoldások alkalmazása, valamint a természetes vízdinamika helyreállítása. A hosszanti átjárhatóság biztosítása és a folyók ökológiai folytonosságát akadályozó műtárgyak kezelése szintén fontos, de a hazai vízhiányos viszonyok között a vízvisszatartási és vízvisszavezetési beavatkozások különös jelentőséget kapnak.

A víz visszatartását és visszavezetését célzó intézkedések tervezésekor ugyanakkor elengedhetetlen az ökológiai szempontok érvényesítése. A beavatkozásoknak a természetes vízjáráshoz, az érintett élőhelyek vízigényéhez és az ökológiai folyamatokhoz kell igazodniuk. A cél nem pusztán a víz tározása vagy egyes területekre történő kivezetése, hanem olyan vízgazdálkodási megoldások kialakítása, amelyek a vizes és szárazföldi ökoszisztémák állapotának javulását, valamint a táji léptékű vízháztartás helyreállítását is szolgálják.