A természet-helyreállítási szabályozás kialakulása
A természet-helyreállítás szükségessége már évtizedek óta megjelenik a nemzetközi természetvédelmi egyezményekben és az Európai Unió környezetpolitikai célkitűzéseiben. A természet megőrzésére irányuló korábbi intézkedések ellenére az ökoszisztémák állapotának romlása számos térségben folytatódott. Egyre világosabbá vált, hogy a természet védelme önmagában nem elegendő: a leromlott ökoszisztémák aktív helyreállítására és a helyreállítási célok jogilag kötelező meghatározására is szükség van.
Nemzetközi előzmények
A természet-helyreállítás célja már a korábbi nemzetközi megállapodásokban is megjelent. A Biológiai Sokféleség Egyezmény és más nemzetközi természetvédelmi megállapodások egyaránt tartalmaznak az ökoszisztémák megőrzésére és helyreállítására vonatkozó vállalásokat. A folyamat új lendületet kapott az ENSZ által meghirdetett Ökoszisztéma-helyreállítási Évtizeddel (2021–2030), majd a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2022 decemberében elfogadott Kunming–Montreal globális biodiverzitás-keretrendszerével. Ez utóbbi egyik kiemelt célkitűzése, hogy 2030-ig a leromlott szárazföldi, édesvízi, tengeri és part menti ökoszisztémák legalább 30%-a hatékony helyreállítás alatt álljon.
Az európai uniós szabályozás kialakulása
Az Európai Unióban a természet-helyreállítási rendelet közvetlen szakpolitikai előzménye az Európai Zöld Megállapodás, valamint az EU 2030-ig szóló biodiverzitási stratégiája volt. A
stratégia a természet védelme mellett a leromlott ökoszisztémák helyreállítását is kiemelt uniós célként határozta meg.
Az Európai Bizottság 2022 júniusában tette közzé a természet-helyreállítási jogszabályra vonatkozó javaslatát. A javaslat célja az volt, hogy az addigi, többnyire általános vagy önkéntes vállalások helyett az ökoszisztémák széles körére kiterjedő, számszerűsíthető és jogilag kötelező helyreállítási célokat határozzon meg.
A rendelet elfogadásának főbb állomásai
A rendelet elfogadásával az Európai Unió átfogó, közvetlenül alkalmazandó jogi keretet hozott létre, amely számszerűsített, kötelező helyreállítási célokat határoz meg a szárazföldi, édesvízi, part menti és tengeri ökoszisztémákra. A tagállamok feladata, hogy nemzeti természet-helyreállítási terveikben bemutassák, milyen intézkedésekkel és milyen ütemezésben teljesítik ezeket a célokat.
A rendelet 16. cikke szerint a tagállamoknak a nemzeti természet-helyreállítási terv tervezetét 2026. szeptember 1-jéig kell benyújtaniuk az Európai Bizottságnak. A benyújtást követően a Bizottság értékeli a terveket, és észrevételeket, illetve módosítási javaslatokat fogalmazhat meg.